Az idei kitelepítési emlékmű látogatási sorozatunk ezzel a Vértesacsai emlékművel kezdődött. A templomkertben avatták föl ezeket aluminimum csövekre applikált márványtáblákat, a kitelepítettek névsorával. Minden oldalra nagyon sok név jutott. Eredetileg az egykori állomás épületére gondolták kirakni, de az olyan állapotban volt, hogy arra kitenni nem lehetett.
Nem messze van tőle a régi kitelepítési emlékmű, egy vasúti marhavagon, és rácsos szellőző ablakát idézi, és rajta két nyelven megemlékező szöveg.
A kitelepítési emlékmű és tájház avató emléknapon Németországból is többen visszajöttek megemlékezni. A képen látható labdát ajándékozó öregurat is 1946-ban telepítették ki. Most labdákat hozott az falu gyerekeinek. Az átadáskor elmesélte személyes élményeit a kitelepítésről. Mesélte, hogy gyermekfejjel az fájt neki legjobban, hogy a kutyáját nem vihették magukkal. Az indulás után a vagon ablakából kitekintve, még sokáig futott a kis kutya a sínek mellett.
A kitelepítési emlékművek egy részénél a kutya, mint szimbólum meg is jelenik. Én Soroksáron és Csobánkán fényképeztem kutyás emlékműveket. Most ezekből állítottam össze a poszthoz a további képeket. Sikerült néhány visszaemlékezésben megtalálni kutyákra vonatkozó részleteket, ezeket is idézem.
„Míg a kitelepítettek a több napig tartó vonatúton a zsúfoltságtól szenvedtek, addig a faluban maradtakat épp az üresség kínozta. A falu lakosságának nyolcvan százaléka két nap alatt eltűnt. …. Fájdalmas lehetett a csend – lendítenénk tovább a beszélgetést, mire Jóska bácsi hirtelen felélénkül. – Csend? Dehogy volt csend. Óráról órára nagyobb volt a zaj. Elviselhetetlen volt a kutyák mind erősebb vonyítása. A kitelepített családok persze nem vihettek magukkal jószágot, így kutyájukat sem, a szerencsétlen állatok meg egyre keservesebben keresték a gazdájukat. Aztán már az éhség is kínozta a kutyákat. Heteken át szinte folyamatosan vonyítottak. Ha akartunk volna, akkor sem tudtunk volna megfeledkezni a kitelepítettekről.”Leikep József Csobánkán élő mesélte a Népszabadság 2016-02-14-i számában, Írta: Boda András
Idézet, hazaszökött visszaemlékezéseiből 234.oldal Tóth Ágnes: Hazatértek Gondolat Kiadó (Budapest), 2008
Idézet, hazaszökött visszaemlékezéseiből 292. old. Tóth Ágnes: Hazatértek Gondolat Kiadó (Budapest), 2008
