Nem improvizáltunk

Ezt a képet sok utánajárás után sikerült előszedni az Ezres Kollégium fotókörének hagyatékéból. A trombitásról kerestünk képet, de olyat, amelyiken csak ő szerepel nem találtunk. Ezerkilencszáznyolcvanötben csak akkor készítettünk képeket az utókornak, ha úgy gondoltuk, hogy a megörökített pillanat érték marad. A képen a látszat ellenére nem egy kezdő zenekar látható, hanem egy négy fős összeszokott diákújság rovatszerkesztői csapata. A képen a diákújság heti ajánlatának a rovatvezetője, Veszelovszki Zsolt trombitál. A dossziét tartó konferanszé, jómagam az újság tördelő szerkesztője. Gitárral a kezében a diákújság grafikusa próbálja szórakoztatni a közönséget. Ilyen is volt, olyan sok mindenre jutott idő az egyetemi évek alatt. Együtt éltünk, együtt szórakoztunk a kollégiumi diáknapokon. Barátok lettünk és maradtunk akkor is, ha a ballagás óta ritkábban találkoztunk.

November elsején az interneten jött a hír, hogy trombitásunk Mindenszentek napján magához hívta az Úr. Ő elment, és azóta is emlegetjük. A múlt hét szombatján Csabdiban családja meghívására összejöttek barátai és munkatársai, hogy kerékpáros és gyalogtúrával emlékezzenek Zsoltra. Itt a földi életből mindösszesen ötvennégy év jutott számára, de amit ez alatt a rövid életében alkotott még több száz évig emléke, és hagyatéka miatt tovább él.