Az idei évben sváb tájházakat látogattunk. Solymáron, amikor megérkeztünk, és közöltük, hogy meg szeretnénk nézni a tájházat. A ház gazdája rögtön tiltakozott, hogy a solymári ház nem tájház, mert ez egy közösségi, élő ház, amelyik tájházhoz hasonlóan meg is tekinthető.
Valóban, nem is csalódtunk, mert a házban rögtön három nyelvű - Magyar, Standard német, és solymári német tájnyelvi -, házbemutatót is kaptunk. A házbemutató után az egykori pajtából átalakított színpadon még a solymári nyelvjárás színház előadásában egy vidám színdarabot is megnézhettünk. Rengeteget színházi előadást Solymári Kompanei amatőr nyelvjárás színház bemutatta a Schmeick’s? (Ízlik?) című darabot. A társulatról olvashattok itt: http://apaczai.com/hu/muveszeti-csoportok/kompanei-szintarsulat/. A ház és a színdarab bemutatójáról szépia szűrővel készítettem a képeket.
A solymári bauernhaus oldala a neten:http://bauernhaussolymar.blogspot.hu/
Az utolsó kép, a Kompanei színtársulat Pilisvörösvári bemutatóján készült. Az akkor bemutatott színdarab egyik jelenet pontosan a ház egykori lakóiról mesél el egy történetet, ezért úgy gondoltam, ez a kép pont ide illeszkedik. Az előadásról részletesen már írtam korábban itt: http://multmento.blog.hu/2016/11/26/amator_szinhazi_eloadas_profi_modon
Történetek a ház egykori lakóiról
Egy solymári család a 70-es években meglátogatta Posovszkyékat Brettenben. Ajándékba Posovszky Márton egykori gyaluját vitték, amit Székely Mátyástól vásároltak 500 forintért. Márton kicsomagolta az ajándékot, és azt mondta:-- Nem értem, hogy lehet egy ilyen jó szerszámot eladni!
Posovszky Márton aprótermetű, törékeny alkatú, szívós férfi volt. Mint ácsmester a téli hónapokban Budapesten keresett munkát. Egy alkalommal szerszámaival a Széna téri piac előtt álldogált. Hozzálépett egy férfi, megmustrálta, majd végül a szekercéjét megvizsgálva kérdezte: -- Maga akar munkát keresni? – és földre dobta a szerszámot
Márton így válaszolt: -- Engem megalázhat, de a szerszámaimat nem hagyom! Ennek a szekercének a nyele, a fogása, az éle a legtökéletesebb! Csak maga nem ért hozzá!
A férfi, egy budapesti színháznak színpadi ácsolókat, díszletmunkásokat keresett. Mártonnak így lett évtizedeken keresztül a téli hónapokban munkája. Forrás:http://bauernhaussolymar.blogspot.hu/p/blog-page_28.html
