Idén is születésnapom volt szent László napján. Ez évben szerencsésen épp szombati napra esett. Feleségem kigondolta, hogy elvisz a Zsolnay negyedbe egy kis kulturális programra. Mióta megnyitott, azóta meg akartam nézni. Jó időzítéssel nyitásra oda is értünk, és megvásároltuk a kombinált jegyet, amelyik minden kiállításra érvényes. Egy fotójegyet is vettem, mert gondoltam majd írok a blogra is. Nem ez volt az első Zsolnay kiállítás, amit láttam, de egy kicsit csalódtam benne. Na jó, a családtörténeti kiállítást élveztem, mert a kiállított tárgyak, családi emlékek, visszaköszöntek a Zsolnay lányok visszaemlékezéseiből, amit olvastam. A rózsaszín Zsolnay első termében a sok rózsaszín tárolóedény nagyon látványos volt. A második teremben a szecessziós bécsi karszékbe ültem volna be olvasni. A Gyugyi gyűjteményen tényleg egy jó válogatás, bár csak ez lett volna Zsolnay családtörténeti kiállítás helyén, és itt a családtörténet, ahol valójában a család az „aranykor”-ban élt.
